A nevem Andrew Ryan, és szeretnék feltenni egy kérdést: Nem illeti-e meg az embert a munkájának gyümölcse?
"Nem!" Mondják Washingtonban, "Az a szegények jussa."
"Nem!" Mondják a Vatikánban "Az isten tulajdona."
"Nem!" Mondják Moszkvában "Az mindenkié."
Én elutasítottam ezen válaszokat. Inkább valami mást választottam. A lehetetlent választottam. Rapture-t választottam...
Ismét nem mai darab, amit bemutatok, de egyrészt már utaltam rá abban a Szép Új Világ kritikában, ami miatt a második blog is meg lett Zuckerelve, másrészt nemrég vettem meg Nintendo Switch-re a teljes BioShock-sorozatot, és az újrajátszás során rájöttem, hogy ez az igencsak filozofikusra sikerült trilógia bizony még ma is számot tart a gondolkodó játékos figyelmére.
Going Under
"Az élősködő semmit nem hoz létre magának. Egyedüli eszközei az adó és a tized, melyekkel rákényszerít, hogy átadd neki, amiért nem dolgozott meg. Rapture-ben mi megtartjuk, ami a miénk."
A történet szerint egy radikálisan objektivista-kapitalista nézeteket valló, bizonyos Andrew Ryan 1946-ban a saját - nem kis - vagyonából kezdte el felépíteni Rapture városát a víz alatt (valahol Grönland és Izland között). Tervei szerint ebben az utópiában az állam semmilyen módon és mértékben nem avatkozik majd az állampolgárok ügyeibe.
Bár a valóságban az objektivizmus - definíció szerint - ehhez csak hasonló: az állam - az állampolgár jogainak és önvédelmének biztosításán túlmenően - nem avatkozik a polgárai életébe. Rapture-ben azonban az állam még afféle - ma már alapvetőnek számító - szolgáltatásokat sem biztosít, mint a tűzoltóság: ahogy egyébként a valóságban is megtörtént, magán tűzoltócégekkel kell leszerződni.
Ryan Rapture-be invitálta azokat a szakmájukban kiemelkedő embereket, akik nézete szerint profitálnának a törvényi szabályozás hiányából (és fizetnének érte).
Miközben a várost felépítő munkások egyre lejjebb csúsztak az állam által biztosított védőháló teljes hiánya miatt, a tudományos fejlődés szárnyalt.
A Hatodik Napon - before it was cool
"A felszínen a tudós befekteti elméje erejét egyetlen, csodálatos ideába, és természetes módon elkezd társai fölé emelkedni. De az élősködő azt mondja: "NEM! A felfedezést szabályozni kell! A tudományt irányítani kell, végül az eredményeit el kell kobozni.""
Történt egy véletlen felfedezés a tenger mélyén: egy addig ismeretlen organizmus képes egy őssejtekhez hasonló tartalmú váladékot kiválasztani, ami - kombinálva a szabályozatlan genetikai kutatásokkal és kísérletezéssel - lehetővé tette az ember genetikai kódjának teljes átírását, olyan képességekkel ruházva fel bárkit, aki megengedheti magának az efféle génterápiás módosításokat, amik messze túlmutatnak az emberi határokon (pl.: elektromos kisülések előidézése, tűzgyújtás egy csettintéssel, stb).
Csakhogy a megfelelő mennyiségű genetikaikód-átíró nyersanyag (ADAM) előállításához - a kereslet növekedésével - már nem volt elég ezeket az élőlényeket begyűjteni, így kapóra jöttek az elszegényedett, lecsúszott, adósságcsapdába került prolik és gyerekeik: a nem teljesen önkéntes kísérleti alanyokat árvaháznak és szegényháznak álcázott laborokban gyűjtötték, hogy általuk finomíthatssák a génmanipulációs technológiát.
Eközben a munkásosztály - mint a második részből kiderül, nem teljesen inspiráció nélkül - fellázad és Rapture-ben kitör a polgárháború. Ebbe a helyzetbe csöppen bele főhősünk, aki egy (mint utóbb megtudjuk, pokolgépes rásegítéssel előidézett) repülőgép-szerencsétlenség eredményeképp véletlenül pont ott zuhan le, ahol Rapture felszíni "bejárata" van.
"Nem csupán az bír fontossággal, hogy mit cselekszik az ember, hanem hogy miféle ember, ki a cselekedetet véghez viszi. (...) Az ember művei között a legfőbb bizonyosan maga az ember"
"Mivel a parazita nélkülözi a leleményt, ezért féli a látnokot. Amit nem tud elplagizálni, azt igyekszik cenzúrázni. Amit nem szabályozhat, azt igyekszik betiltani."
A polgárháború tépázta Rapture-be érkezve ADAM-függő génmódosítottakkal kell megküzdenünk, akik beleőültek az ADAM utáni sóvárgásukba. Nem sok esélyünk lenne ellenük, ha hősünk nem tudná saját magát is génmódosítani: a hagyományos lőfegyverek mellett tehát jelentős szerephez jutnak a génmódosítással megszerzett képességek, mint a korábban már említett elektromos sokkoló képesség (végülis BioShock a játék címe), vagy a tűzgyújtás és még számos egyéb génmódosítás.
Az aktív képességek - amikkel pl. lángba boríthatsz egy ellenséget - a plazmidok, míg a passzív képességek (amiktől jobban állod a pofonokat) a gén-tonikok (mivel a gene-tonic kifejezés kiejtése hasnló a gin-tonikéhoz. Szóvicc).
Főszereplőnk genetikai kódjának átírásához nekünk is jelentős mennyiségű őssejt-szerű ADAM-szubsztanciára lesz szükségünk. Mivel az ADAM nagyobb mennyiségű termelésének egyetlen fenntartható módja az volt, ha a felfedezett tengermélyi élőlényeket beültetik emberek testébe, viszont kizárólag a prepubertás korú lányok bizonyultak hosszabb távon életképesnek, ezért a borítóképen látható kislányoktól tudunk ADAM-ot szerezni, két módon:
Vagy teljesítjük Tenenbaum professzor kérését (ő afféle Mengele doki volt (szó szerint: egy náci koncentrációs táborban folytatott eugenikai kísérleteket, onnan szökött Rapture-be), aki kifejlesztette az ADAM-termelő lények emberi szervezetbe való beültetésének módját, de látva, hogy milyen elmekórtani elváltozásokat okoz a folyamat a gazdatestben, megbánta tettét) és az általa biztosított eszközzel elpusztítjuk az ADAM-ot termelő lényeket, de életben hagyjuk a gazdatestet (aki innentől újra normális emberként fog viselkedni), vagy - némileg több ADAM-ért cserébe - úgy intézzük el a szimbiótát, hogy a gazdatest is meghal.
A látszólagos erkölcsi dilemma feloldása egyszerű: mivel nem számottevő a különbség a Little Sister-ek halálával megszerzett ADAM-mennyiség és a lányok életben hagyásával szerezhető dózis között, így jobb a kislányokat megmenteni. Már csak azért is, mert így különböző ajándékokat is kapsz, köztük más módon meg nem szerezhető génmódosításokat is. Ja, és persze a jó végződést csak akkor kapod meg, ha minden lányt megmentesz...
Sajnos az ADAM-ot gyűjtögető kislányok vonzó célpontok az ADAM-függő szuperhumán örültek számára is, így nem egyedül járkálnak, hanem testőrökkel - tetőtől talpig páncélozott, genetiakilag tuningolt és a kislány védelmére kondícionált, úgynevezett Big Daddy-k őrzik őket. Ezek addig nem támadnak, amíg nem veszélyezteted a Little Sistert, akihez tartoznak (fel is használhatod őket a többi ellenség ellen), viszont az első - akár véletlen, akár szándékos - lövés/plazmid-elsütés után igen nehéz harc következik.
Lennél szíves felkeresni Ryant és MEGÖLNI a rohadékot?
"Képtelen lévén eltartani magát, a parazita igényei csak növekednek, míg ki nem robbantja a háborút, amellyel igazolja tetteit"
A Rapture-ben kitört polgárháború gyorsan lehúzta a WC-n Ryan objektivista utópiával kapcsolatos terveit. Ryan egyre szigorúbb korlátozó intézkedéseket és büntetéseket vezetett be, azzá válva, ami elől Rapture-be menekült. Egy diktátor lett, és ha ki akarunk jutni a városból, ahhoz bizony el kell intéznünk Ryant.
Vagy mégsem Andrew Ryan volt a főgonosz?
Főszereplőnk számára kiderül, hogy nem több egy ide-oda tologatott bábnál: a kezdetek óta poszthipnotikus parancsokkal irányította őt egy bizonyos Atlas (aki látszólag a segítőnk volt a játék korábbi szakaszában). Ő maga robbantotta fel a repülőgépét, hogy így kerülhessen véletlenül Rapture-be.
Ahhoz, hogy Atlast le tudjuk nyomni, előbb dekondícionálni kell magunkat, hogy aztán a végső csata kimenetelére még az is hatással legyen, ahogy eddig bántunk a Little Sisterekkel.
"In the house of upside down, found is lost and lost is found"
"Ha a modern világ a betegem lenne, öngyilkos hajlamúként diagnosztizálnám."
A BioShock 1 némiképp rossz szájízt hagy maga után: csak egy újabb antikapitalista ömlengés, amit bármelyik, magát antikonzumernek valló hippitől meghallgathatsz, ha érdekel az ilyesmi. Ezért kell végigjátszanod a BioShock 2-t is. Az első részben megszemlélhetjük egy szabályozatlan társadolomnak az erkölcs nélküli mivolta által előidézett bukását, de az írók sem tudnak semmit felhozni a hiperobjektivista kapitalizmus ellen:
A második részben a főellenség egy bizonyos Sofia Lamb nevű ex-pszichiáter, aki Rapture-ben maga köré gyűjtötte a nincsteleneket és kirobbantotta a polgárháborút. Bár karakterét John Stuart Mill inspirálta (lásd a ketővel ezelőtti alcímet), ő maga kollektivista nézeteket vall, amik termékeny talajra találtak Rapture társadalmának legalsó rétegeiben.
A BioShock üzenete pont akkor válik értelmezhetővé, ha mindkét epizódot végigjátszva megtapasztalod, hogy mennyire nem lehet egyik eszmerendszert a másik ellenében felhozni, hogy mennyire predesztinál bármilyen társadalmi berendezkedést az ember hatalomvágya, ami szükségszerűen diktátort csinál bármilyen vezetőből, amint a lehetőségek adottak.
A "securis" pedig még mindig baltát/fokost jelent. A biztonság(os) securus lenne, a biztonság pedig securitatem...
Ja, és jön majd a BioShock Infinite, azaz Gilead, mielőtt a Szolgálólány Meséje menő lett volna...
